Eltagadok minden szót

csakhogy ne fájjon nekem.

De legbelül ezt tudom,

nem lesz könnyű semmi.

Az első nap, mikor

együtt tettük meg

az első lépéseket.

Mikor együtt játszottunk,

ezt nem lehet feledni.

Barátok közt is el lehet

mondani, hogy mi vagyunk

arra a példa, Hogy kicsi kortól

kezdve születhet olyan barátság,

Ami örökre megmarad.

Mindent másképp látok

S tudom azt, hogy ez

Nem az igazság, csupán

Csak egy duma, hogy

Te és én örökre együtt.

Úgy engedj el, hogy

ne kelljen vissza néznem.

Mert tudom ez nem tenne

jót nekem. Csak rontana

a helyzeten. Fájna a szívem,

hogy ennek itt és most

nem Happy End a vége.

Vége van a gyermek évnek,

Hamar elment s nem jön vissza

soha már. Szerettem ezeket az

éveket, mert annyi minden történt,

Amit nem lehet leírni, se szavakba

önteni, Csak érezni.

Megismertem sok mindent,

Lettek új barátaim, S sok

dolgot ismertem meg, 

Ami eddig még soha sem.

Ismerem magam, tudom

milyen a természetem

Így ne mondja nekem

senki azt, hogy jobban ismer,

Mint én önmagam.

Érzések közt megy a vita,

nem tudom eldönteni, hogy

mi a hiba. Erre rájöttem már

réges régen, csak neked 

ezt felfogni még nagyon nehéz éppen.

Megfogadtam azt, hogy 

mostantól nem leszek a 

gyengék sorában, hogy

mindenki rajtam taposson.

És ezt meg is ígérem, hogy

mostantól ezt be is tartom.

Játszom a gitáron

kőkemény rockot

S ez megmutatja

mit is rejt az a titok.

Elmondtam már neked 

nem egyszer, hogy már

elfelejtettelek, de úgy

látom, hogy te ezt nem 

akarod elfogadni végleg.

Én nem akarom magam

becsapni és nem is fogom,

De te saját magad hülyíted

azzal, ha azt hiszed, hogy

Még mindig téged Szeretlek!

Ne csapd be magad kérlek,

mert azzal csak rosszabb lesz

Nem minden megy úgy,

mint mikor elterveztem.

Minden más lett egy pár 

év után, De neked ezt 

felfogni ezek szerint

nagyon fáj.

Egyszer mindennek eljön 

a vége, S látod eljött

ennek is. Már az a 

szerelem mi irántad tartott 

elhagyott engem.

Sokáig papoltál nekem

arról, hogy legyek őszinte 

veled. Hát képzeld én az vagyok

csak neked a tényt nehéz elfogadni.

Egy csapásra változott 

meg minden körülöttem,

S ezt te is észrevetted

csak kérlek fogadd el azt,

hogy  ez már egy másik

történet.

Mindennek van egy határa,

de ez a határ egészen más,

Mint a többi.

Tudom, hogy ezt átléptem, 

de hidd le én ezt nem akartam.

Elhitettem magammal, hogy

van kivel lenni, De ezek

után rájöttem jobb, csak

a barátokkal lenni.

Sokat hülyülök azokkal

kiket úgy szeretek és

ők a barátaim kikkel

mindig együtt lehetek.

A velük együtt töltött

idő egy örökké valóság

S egy kicsit is meghülyülsz

ők is azt csinálják.

Mindig van kire támaszkodnom

ha fáj valami, S ők segítenek

nekem ezt átvészelni. Tancsáokkal

látnak el engem, mik igen sokat segítenek.

Nem is tudom, hogy

hogyan mondjam el, de

azt tudom, hogy hogyan

kiabáljam el azt a szót

mi igazán lényeges.

BARÁTOK ÖRÖKRE!

Egy új fejezet az,

mi minket körül vesz,

A múltat felejtsük,

A jelent pedig éljük.

Megjártam már a szerelem 

poklát, de mindig a

talpamra álltam, mert

volt mire támaszkodnom.

Van egy barátom ki

mellettem volt, s

segített nekem. Tanácsai

segítettek újra élni.

Az a szakasz pokoli volt,

 de sajnos ez az élet

rendje. Nem minden kapcsolat

jön össze elsőre, de viszont

olyan is van, amilyenért

meg kell küzdeni.

Minden lépés egy

akadályt állít eléd,

melyet meg kell nyerni

ahhoz, hogy sikered legyen.

Minden sikernek van 

hátránya is, de ha

okosan, taktikázva csináljuk

végig akkor sikerülhet minden.

Kell még egy szó

mielőtt mennél, csak

ne feledd el azt 

kit igazán szerettél.

Én is ember vagyok

és tudom, sokat hibázok,

De nem lehetek maga a 

tökély, mert abban nincs

semmi izgalom.

Tudom milyen vagyok

örökmozgó, életvidám,

De ne akard mindig 

eszembe juttatni, hisz

ettől még nem fogok megváltozni.

Húron pengetem az érzéseim,

S húron pengetem a dalokat,

Gitáron szól minden, mit

szeretek s mit gyűlölök.

 

Szeretnék végre veled lenni,

de tudom ez lehetetlen

A távolság mi közénk áll

majd megőrjít engem.

De kitartok melletted

S örökre szeretlek.

Mindenhol csak téged látlak

szüntelen e világban, Hiányzol

s ezt nem tagadhatom.

Majd meg őrülök, nem láthatlak

megölsz engem hiányoddal.

Elhittem, hogy szeretsz,

De tudom tévedtem

Már nem engem szeretsz

S tudom elcsesztem.

Ha mindent újraélhetnénk

ezt másképp csinálnám,

Te lennél a legfontosabb

minden másnál.

Szeretlek, s ezt te is tudod

De remény mér nincs

ezt elvesztettem már rég,

Csak egy új esélyt kérek

S mindent helyre hozok.

Életemnek nincs értelme

ha nem vagy velem,

Megőrjít ez a hiány,

de te ezt nem értheted.

Egy világ dőlt össze bennem

mikor nemet mondtál, De

tudom ez az én hibám

S kérlek bocsáss meg,

Szeretlek  s soha el

nem feledlek.

Elmentél s nem szóltál

Csak leléptél, majd elhagytál.

Belebetegedtem ebbe az egészbe

Bár érdekelne, mi van velem,

De tudom ez reménytelen.

Feledném a múltat,

ha tudnám, csakhogy ez

lehetetlen. Te vagy az

ki nyomot hagyott bennem.

A távolság az mi köztünk áll

S én ezt nem bírom tovább.

Szeretném ha ölelnél, s

egy nap azt mondani neked:

Szeretlek édes!

Más lett minden amikor

megismertelek, egy világ

változott meg bennem.

Azt hittem te leszel az

ki mellettem lesz. De

most már tudom ez

nem így lesz.

Fáj minden szó mit

mondtál, S a szívem szakad meg.

Hiányzik az erdő,

a falu, a táj

S minden mi

körülvett engem.

Vágyom vissza oda

ahonnan eljöttem.

Elfeledett régi emlék,

mi szívemet nyomja.

Szeretnék veled boldog lenni,

de sajnos ez lehetetlen.

Emlékszem az első napra,

mikor szemedbe néztem.

Elfeledtem mindent a

világot, S azokat kik

körülöttünk voltak.

Azok a varázslatos percek

amikor rád néztem.

Azok a szavak amiket

nekem mondtál.

S minden csak egyetlen

perc alatt történt.

Hiányzol, de ez csak

egy szó.

Hiányzol, de bizonyítani

ezt nehéz.

Hiányzol, s ez a fájdalom

majd megöl engem.

Szeretlek, s ebből minden

szó igaz.

Szeretlek, s én ezt el

is hiszem.

Szeretlek, de ezt te

nem értheted.

Te vagy, ki bátor mindig,

Te vagy, ki bátorított engem,

Te vagy, ki kiállt mellettem,

S te vagy, kiben a fényt lelem.

Lehet egy embernek millió

barátja, de csak egy lesz

azok között, kiben igazán

megbízhat, S elmondhatja neki

mi szívét nyomja.

A világ összeesküdik ellene,

s ezt ő is látja.

De boldog nem lehet,

mert kötelessége nem engedi.

Képes feladni mindent,

Képes elhagyni önmagát,

Képes mindenki ellen fordulni

S ezt rajta kívül senki sem érti.

Elfogadtam a sorsom, tudomásul

veszem, Hisz itt már semmi

sem segíthet.

Elhagyott a remény, mert

feladta a harcot, S rájött

győzelmet itt már nem arathat.

Elfogadtam a tényt, miszerint

mi csak barátok lehetünk,

De ez így nehéz, hisz

akkor még szerettél.

Csakhogy én ezt már

nem hiszem.

Elfogadtam akaratod, s

mindent vele együtt,

De egy dologra kérlek,

hogy ami megtörtént

azt soha, de soha ne

felejtsd el.

Nehéz az élet

Nehéz minden, s

Nehéz a vágy, mit

nehezen, de mindig

elérhetsz.

Szerelemben mindent lehet,

Képes vagy érte mindenre,

De vajon ahhoz mennyire

vagy bátor, hogy áldozatot

hozz érte?

Elfeledtelek, s ez így igaz,

ha hiszed, ha nem

ennek már vége.

Ami volt az volt,

És ami most van az a jelen.

 

 Álmomban is csak hittem

abban, hogy valaha boldog

lehetek, De rájöttem ez

óriási tévedés a részemről.

Elmúlt az idő, az álom

s nem maradt más csak a vágy

és a remény. Elmondanám ha

hagynád, hogy itt nem segíthet

más csak az igaz Barát!

Reménykedem benne, hogy

egyszer vége ennek a rémálomnak

és Veled lehetek, De minek

álmodozzam tovább, ha már

egyszer azt mondtad: Viszlát!

El kell engedjelek,

de azt soha ne kérd

tőlem, Hogy az emlékeim

is hagyjam elmenni veled együtt.

Megkaptam válaszod, mely

oly rosszul esett, de ne hidd

azt soha, hogy elfelejtem a szép

napokat. 

Szeretlek! Ez az egy szó 

lebeg előttem. Szeretlek!

Ez az egy szó jelent valamit,

Szeretlek! És elmondom 1000x,

Szeretlek! De te ezt nem érted.

Tudom te más vagy, 

mint a többi, de azt

nem hiszem el, hogy

különbözöl tőlük.

Megtanultam elmondani,

nem titkolni az érzéseim.

Tudom, hogy ez így jó

S nem félek kiállni eléd ezzel.

Igen van egy barátom, 

aki fiú, ő tanított meg arra,

Hogy ne féljek kimondani

az érzéseimet.

Tőle tanultam meg bátornak

lenni, s azt is, hogy ha nem 

állok ki az igazam mellett

Senki nem fog nekem hinni.

Ő volt az aki mellettem

kiállt jóban s rosszban,

Segített a bajban,

tanácsaival is ellátott.

Megtanultam tőle, milyen

az ha van bennem valaki,

Aki igenis erős, bátor,

s nem fél semmitől 

és senkitől sem.

Álmodom veled,s a 

csillagos éggel és

elképzelem azt, hogy a 

tóparton ülünk s

boldogok vagyunk.

Az életemnek rengeteg

fordulópontja van,

De sosem hittem

volna azt, hogy ennek

én is részese leszek.

Szívem szakad meg,

hogy el kell hagyjam-e

helyet s téged. De

ennek mi értelme,

Hogy csak szenvedek érted?

A választ nem kapom

meg tőled, csak egy

Kis töredéket abból,

mit elvesztettem,

De szerelmemnek határt

nem szabhat semmi.

Egy júniusi nap minden

megváltozott, jöttél te

S felkavartad az álmot.

Rólad álmodom mindennap,

s arra ébredtem, hogy itt vagy.

Várok a csodára, mely

engem elkerül, Veled

sem leszek már se

boldog, se egyszerű.

Izmos testedre gondolok, 

mely álmomban elkerül

S a két szép szemedre,

mely annyira igéző.

Vártam rád egy Júliusi

délután, de nem jöttél,

S tudtam elhagytál

már rég.

Fáj a szívem azért, mert

elhagyom hazám. Bene

lesz az otthonom,

ha visszavágyom már.

Még el se mentem, de

már hiányzik kis

hazám. Szívemhez

nőtt e kis falu úgy,

mint soha semmi még.

Itt történt velem sok minden

új barátok,új szerelem,

S megtanultam azt,

hogyan legyek önmagam.

Itt megtaláltam ki vagyok

én, S nem mondom többé

Who will I be, mert 

tudom ez már nem 

kérdés csak siralom.

Ha elvagyok veszve itt

önmagamra találok

drága kis falum én

csak rád várok.

Megtanítottál arra, mi

jó s mi szép. S ezek

a napok lesznek azok

Mi nekem örök emlék marad.

Tudom, hogy mindig lesz

ki mellettem áll,

De nem kérhetem meg,

hogy mindig velem  legyen

És más barátaival nem.

Igen vannak barátaim,

de akiknek nem érdekel

a véleménye azt úgy sem

fogom meghallgatni.

Elhagyom az utam, a

tervem, az álmaim,

Mert ha nincsenek velem

a barátok akkor

mit sem ér minden.

Tűnődöm a vágyakon,

a hazug szavakon, de

mit sem ér mindez ha

TE vagy az oka az 

egésznek.

Eldoblak magamtól,

mint egy rongyot

Mert te soha nem

voltál mellettem nehéz

perceimben.

Gondolkoztam azon,

mi lett volna, ha meg sem

ismerjük egymást. 

Csupán annyi, hogy

nem szenvedek ennyit

miattad.

Blog ajánló!!!

Sziasztok!

Szeretnék mindenkinek ajánlani egy nagyon jó blogot! Nekem nagyon tetszik! Barátnőmé és szeretném meglepni ezzel, hogy kirakom ide is a blogját, na és persze még pár látogatóval is! ;) Kérlek nézzétek nagyon jó versei vannak, amiket szintén ő ír saját magától.. :) Ha nektek is tetszik a blogja nézzétek rendszeresen!! :) És köszönöm a több, mint 100 látogatót!! Puszi: Domcsyy xx ♥

Saját verseek.!^^

Sokat tűnődtem azon mi 

lett volna, ha......

De ez mind időpazarlás

volt, nem pedig gondolkodás.

Sosem tűnődtem azon, hogyan

találok valakit, kiben igaz

s megértő barátra lelek,

de jöttél te s minden más lett.

Mindenki megtud változni,

ha akar, de ezt nem

kérheti senki a másiktól,

hogy változzon meg.

Egy irányba haladunk,

arra van az életünk.

Ne kérje tőlem senki,

hogy hagyjam magam mögött

Mert nem fogom megtenni.

Live While We're Young,

csak ezt tartsd szem előtt

S meglásd minden másképp

fog majd tűnni, 

Még a legapróbb

dolgok is.

Játszok a tűzzel, a veszélyes

fénnyel, nem tudom miért,

De nagy boldogságot jelent nekem

Figyelmeztettek veszélyes játék ez,

de engem nem érdekelt a vélemény.

Senki sem tökéletes,

Hangzik a dalban.

Mindenki mást mond,

ha úgy akarja.

Megtanultam szeretni,

csalódni, reményt veszteni.

De azt nem mondta senki,

hogy adjam is fel az álmaim.

Lehet néha nagyképű és

nagymenő vagyok, de hidd el

csak azokkal akik igazán

megérdemlik ezt.

Magam mögött hagyom ami volt,

S csak a jelent helyezem előtérbe,

De téged még attól nem feledlek,

Csak egy kicsit a múltba helyezlek.

Voltak álmaim, s köztük

volt az is, hogy te és én

együtt leszünk.

Látom, hogy ez nem fog

menni, de ígérem neked,

hogy hagylak elmenni.

Magam mögött hagyom a múltat,

Mi kínoz s álmatlan éjjeleket okoz

Elfeledem mindazt, ami volt,

S arra gondolok, hogy a jelenben

Minden más lesz, mint volt.

Gondolkodtam azon, mi lesz ha..

De most már tudom azt, hogy

képes vagyok rajtad túllépni

S egy új világot felfedezni.

Elfeledem a nyarat, mert

tudom, hogy ezt elrontottam.

Nem akartam ezt tenni veled,

De kérlek bocsáss meg nekem!

Hidd el nekem nem a te hibád,

Az enyém, hogy nem  szívemre

hallgattam, hanem az eszemre

És nem veled voltam szomorú

perceimben.

Szeretném neked elmondani

mennyire szeretlek, de

nem tehetem mert megmondtad,

Hogy köztünk nem lehet

több, mint barátság.