Álmomban is csak hittem

abban, hogy valaha boldog

lehetek, De rájöttem ez

óriási tévedés a részemről.

Elmúlt az idő, az álom

s nem maradt más csak a vágy

és a remény. Elmondanám ha

hagynád, hogy itt nem segíthet

más csak az igaz Barát!

Reménykedem benne, hogy

egyszer vége ennek a rémálomnak

és Veled lehetek, De minek

álmodozzam tovább, ha már

egyszer azt mondtad: Viszlát!

El kell engedjelek,

de azt soha ne kérd

tőlem, Hogy az emlékeim

is hagyjam elmenni veled együtt.

Megkaptam válaszod, mely

oly rosszul esett, de ne hidd

azt soha, hogy elfelejtem a szép

napokat. 

Szeretlek! Ez az egy szó 

lebeg előttem. Szeretlek!

Ez az egy szó jelent valamit,

Szeretlek! És elmondom 1000x,

Szeretlek! De te ezt nem érted.

Tudom te más vagy, 

mint a többi, de azt

nem hiszem el, hogy

különbözöl tőlük.

Megtanultam elmondani,

nem titkolni az érzéseim.

Tudom, hogy ez így jó

S nem félek kiállni eléd ezzel.

Igen van egy barátom, 

aki fiú, ő tanított meg arra,

Hogy ne féljek kimondani

az érzéseimet.

Tőle tanultam meg bátornak

lenni, s azt is, hogy ha nem 

állok ki az igazam mellett

Senki nem fog nekem hinni.

Ő volt az aki mellettem

kiállt jóban s rosszban,

Segített a bajban,

tanácsaival is ellátott.

Megtanultam tőle, milyen

az ha van bennem valaki,

Aki igenis erős, bátor,

s nem fél semmitől 

és senkitől sem.

Álmodom veled,s a 

csillagos éggel és

elképzelem azt, hogy a 

tóparton ülünk s

boldogok vagyunk.