Az életemnek rengeteg
fordulópontja van,
De sosem hittem
volna azt, hogy ennek
én is részese leszek.
Szívem szakad meg,
hogy el kell hagyjam-e
helyet s téged. De
ennek mi értelme,
Hogy csak szenvedek érted?
A választ nem kapom
meg tőled, csak egy
Kis töredéket abból,
mit elvesztettem,
De szerelmemnek határt
nem szabhat semmi.
Egy júniusi nap minden
megváltozott, jöttél te
S felkavartad az álmot.
Rólad álmodom mindennap,
s arra ébredtem, hogy itt vagy.
Várok a csodára, mely
engem elkerül, Veled
sem leszek már se
boldog, se egyszerű.
Izmos testedre gondolok,
mely álmomban elkerül
S a két szép szemedre,
mely annyira igéző.
Vártam rád egy Júliusi
délután, de nem jöttél,
S tudtam elhagytál
már rég.
Fáj a szívem azért, mert
elhagyom hazám. Bene
lesz az otthonom,
ha visszavágyom már.
Még el se mentem, de
már hiányzik kis
hazám. Szívemhez
nőtt e kis falu úgy,
mint soha semmi még.
Itt történt velem sok minden
új barátok,új szerelem,
S megtanultam azt,
hogyan legyek önmagam.
Itt megtaláltam ki vagyok
én, S nem mondom többé
Who will I be, mert
tudom ez már nem
kérdés csak siralom.
Ha elvagyok veszve itt
önmagamra találok
drága kis falum én
csak rád várok.
Megtanítottál arra, mi
jó s mi szép. S ezek
a napok lesznek azok
Mi nekem örök emlék marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése