2013. január 6., vasárnap


Az életemnek rengeteg
fordulópontja van,
De sosem hittem
volna azt, hogy ennek
én is részese leszek.

Szívem szakad meg,
hogy el kell hagyjam-e
helyet s téged. De
ennek mi értelme,
Hogy csak szenvedek érted?

A választ nem kapom
meg tőled, csak egy
Kis töredéket abból,
mit elvesztettem,
De szerelmemnek határt
nem szabhat semmi.



Egy júniusi nap minden
megváltozott, jöttél te
S felkavartad az álmot.
Rólad álmodom mindennap,
s arra ébredtem, hogy itt vagy.

Várok a csodára, mely
engem elkerül, Veled
sem leszek már se
boldog, se egyszerű.

Izmos testedre gondolok, 
mely álmomban elkerül
S a két szép szemedre,
mely annyira igéző.

Vártam rád egy Júliusi
délután, de nem jöttél,
S tudtam elhagytál
már rég.



Fáj a szívem azért, mert
elhagyom hazám. Bene
lesz az otthonom,
ha visszavágyom már.

Még el se mentem, de
már hiányzik kis
hazám. Szívemhez
nőtt e kis falu úgy,
mint soha semmi még.

Itt történt velem sok minden
új barátok,új szerelem,
S megtanultam azt,
hogyan legyek önmagam.

Itt megtaláltam ki vagyok
én, S nem mondom többé
Who will I be, mert 
tudom ez már nem 
kérdés csak siralom.

Ha elvagyok veszve itt
önmagamra találok
drága kis falum én
csak rád várok.

Megtanítottál arra, mi
jó s mi szép. S ezek
a napok lesznek azok
Mi nekem örök emlék marad.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése