Elfeledett régi emlék,

mi szívemet nyomja.

Szeretnék veled boldog lenni,

de sajnos ez lehetetlen.

Emlékszem az első napra,

mikor szemedbe néztem.

Elfeledtem mindent a

világot, S azokat kik

körülöttünk voltak.

Azok a varázslatos percek

amikor rád néztem.

Azok a szavak amiket

nekem mondtál.

S minden csak egyetlen

perc alatt történt.

Hiányzol, de ez csak

egy szó.

Hiányzol, de bizonyítani

ezt nehéz.

Hiányzol, s ez a fájdalom

majd megöl engem.

Szeretlek, s ebből minden

szó igaz.

Szeretlek, s én ezt el

is hiszem.

Szeretlek, de ezt te

nem értheted.

Te vagy, ki bátor mindig,

Te vagy, ki bátorított engem,

Te vagy, ki kiállt mellettem,

S te vagy, kiben a fényt lelem.

Lehet egy embernek millió

barátja, de csak egy lesz

azok között, kiben igazán

megbízhat, S elmondhatja neki

mi szívét nyomja.

A világ összeesküdik ellene,

s ezt ő is látja.

De boldog nem lehet,

mert kötelessége nem engedi.

Képes feladni mindent,

Képes elhagyni önmagát,

Képes mindenki ellen fordulni

S ezt rajta kívül senki sem érti.

Elfogadtam a sorsom, tudomásul

veszem, Hisz itt már semmi

sem segíthet.

Elhagyott a remény, mert

feladta a harcot, S rájött

győzelmet itt már nem arathat.

Elfogadtam a tényt, miszerint

mi csak barátok lehetünk,

De ez így nehéz, hisz

akkor még szerettél.

Csakhogy én ezt már

nem hiszem.

Elfogadtam akaratod, s

mindent vele együtt,

De egy dologra kérlek,

hogy ami megtörtént

azt soha, de soha ne

felejtsd el.

Nehéz az élet

Nehéz minden, s

Nehéz a vágy, mit

nehezen, de mindig

elérhetsz.

Szerelemben mindent lehet,

Képes vagy érte mindenre,

De vajon ahhoz mennyire

vagy bátor, hogy áldozatot

hozz érte?

Elfeledtelek, s ez így igaz,

ha hiszed, ha nem

ennek már vége.

Ami volt az volt,

És ami most van az a jelen.