Ez most egy olyan vers, amit akkor írtam, amikor nagyon ki voltam magamból fordulva. Eléggé nehéz napok voltak, de volt aki mellettem állt és segített nekem így hamar talpra állta. Igaz akinek konkrétan címezve lett az már látta, de nem érdekel így Ő volt az első aki ezt elolvasta.

Szeretném neked azt mondani:

Szeretlek! De tudom ezzel már

elkéstem.

Hiába mondtam volna el neked

1000x, semmi nem változott

volna meg benned.

Átgázoltál máson csak azért,

hogy engem tönkre tehess, de

azt nem vetted észre, hogy nem

csak engem bántasz meg.

Igen ez nekem fáj a legjobban,

amit velem tettél, csak az a baj,

hogy mély nyomot hagyott bennem.

Miattad tettem azt, amit tettem,

de téged hidegen hagy, egy cseppnyi

bűntudatod nincs a történtekkel

szemben.

Fáj nagyon minden szavad, s 

mégis a legjobban azzal bántasz,

hogy másnak mondasz el mindent

s nem pedig nekem.