Mindenkinek van hobbija és én 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nekem ez az. Ismét egy újabb

verssel jövök, amit a múltban követtem el. Nagy hiba volt azokat megtennem, mert az a csepp

esélyem, ami megvolt talán már nincs. De azért remélem, hogy még van esélyem. Na, de

ennyit a szövegből, kezdődjön a vers. :)

Nehéz játék az élet, 

melyet csak az ügyesek,

taktikázók nyerhetnek meg.

De az igazi nyertes az,

aki a legkisebb háború mellett

nagyobbakat s egy igaz,

szerető szívet is nyer.

A csatát elvesztettem,

a háborúval együtt,

A szerelem is elveszett

a reményekkel együtt.

Tudom eltoltam mindent

s csupán ugyan azt

kapom, amit érdemlek,

de vissza pörgetni nem 

tudom, így csak annyit mondok:

BOCSÁSS MEG KÉRLEK!

Félek mindent elvesztettem

téged, a reményt, s szereteted.

Tudom, hogy tetszettem s szerettél

egy időben, csak nem vallottad be,

de ne hidd azt, hogy én ezt nem vettem észre.

Kérlek próbáljuk meg,

küzdjünk mindezért, hisz tudom,

hogy egy kicsit szeretsz te még.

Lehet azt mondod, hogy nem, 

de ha ez nem így lenne nem törődnél

annyit velem.

Mikor egy ártatlan szót 

böktem ki s elcsuklott hangom,

Te egyből azt kérdezted, hogy:

"Te sírsz?", s mikor rám néztél

láttad, hogy nem,

S tudom téged ez megnyugtatott

ott bent.

Hisz emlékszem a napra,

mikor feltettem egy kérdést,

S TE az válaszoltad, hogy:

"Sokkal szebb vagy, ha nevetsz"

Ebből én tudom azt, hogy

jelentek neked valamit

csak ezt nem mered bevallani.